Sámuel elsõ könyve

És történt abban az idõben, hogy a Filiszteusok összegyûjték seregeiket a hadra, hogy harczoljanak Izráel ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jõnöd a Táborba, mind néked, mind embereidnek.

Dávid pedig felele Ákhisnak: Meglátod bizonynyal, hogy mit fog cselekedni a te Szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem Oltalmazójává teszlek mindenkorra.

Sámuel pedig meghalt vala, és Siratá õt az egész Izráel, és eltemeték õt Saját Városában, Rámában; Saul pedig a Varázslókat és Jövendõmondókat Kiirtá a földrõl.

És mikor a Filiszteusok egybegyûlvén, eljövének és Tábort Járának Sunemnél: egybegyûjté Saul is az egész Izráelt, és Tábort Járának Gilboánál.

A mint azonban Saul Meglátta a Filiszteusok Táborát, megfélemlék és az õ Szíve nagyon megrémüle.

És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a Próféták által.

Akkor monda Saul az õ Szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidézõ asszonyt, hogy elmenjek Hozzá, és megkérdezzem õt. Szolgái pedig Mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidézõ asszony.

Másnak tetteté azért Saul Magát, és Más Ruhákat vevén Magára, elméne õ és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendõt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked.

És monda az asszony néki: Ímé te Jól tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy Kiirtá a földrõl a Varázslókat és Jövendõmondókat; miért akarod azért tõrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?!

És megesküvék néki Saul az Úrra, Mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.

Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És õ monda: Sámuelt idézd fel nékem.

Mikor pedig az asszony Sámuelt Meglátta, hangosan Felkiáltott. És Szóla az asszony Saulnak, Mondván: Miért Csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!

És monda néki a Király: Ne félj! Ugyan mit Láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét Látok feljõni a földbõl.

És õ monda néki: Milyen ábrázata van? Õ pedig monda: Egy vén ember jõ fel, és Palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és Meghajtá Magát arczczal a föld felé, és tisztességet tõn néki.

Sámuel pedig monda Saulnak: Miért Háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy Szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig Eltávozék tõlem, és nem felel Már nékem sem Próféták által, sem álomlátás által; azért Hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?

És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr Eltávozott tõled és ellenségeddé lõn?!

Mivel nem Hallgattál az Úrnak Szavára, és nem hajtottad végre az õ felgerjedt Haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr.

És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek Táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr.

Akkor Saul a maga egész Nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel Szavaitól; és semmi erõ nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.

Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor Látta, hogy annyira megrémült, monda néki: Ímé a te Szolgálóleányod hallgatott szavadra, és Koczkára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, a melyeket Mondottál nékem:

Most azért hallgass te is Szolgálóleányod Szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elõdbe, és egyél, hogy erõd legyen, mikor útra kelsz.

Õ azonban vonakodék, és Mondá: Nem eszem; de Szolgái és az asszony is Kényszeríték õt, és õ engedett szavoknak, felkelt a földrõl, és felüle az ágyra.

Vala pedig az asszony Házánál egy Hízott Borjú, és sietve Levágta azt; Azután lisztet vett, és Meggyúrta, és sütött Kovásztalan Pogácsát.

És vivé Saul elé és az õ Szolgái elé, és evének; Azután felkeltek és elmenének azon az Éjszakán.